Előszó

Fontos kézikönyvet kap kezébe a Budapest története iránt érdeklődő, egyrenagyobb számú olvasó. Húsz év munkája fekszik benne, és ez meg is látszik rajta. Az irodalomjegyzék 268 tételt számlál, ehhez jön még a 33 sajtótermék, amelyet átnéztek, hogy pontosítsák azokat a tényeket, amelyeket mindenki buzgón ismételgetett, pedig még azokból az időkből származtak, amikor a vélemény és a benyomás összemosódott a tényekkel.

Ez a könyv több mint egy lexikon, abban az értelemben, hogy nem csak adatok gyors megtalálására szolgál. Igen jó, sokat csiszolt olvasmány is. Biztosak lehetünk abban, hogy jó néhányszor előfordul majd, hogy valaki az első oldaltól az utolsóig, akár egyvégtében elolvassa. Nyelvezete tömör és láttató, a szerzők a múlt felidézését számos idézettel teszik teljesebbé. Ezek között az idézetek között sok olyan van, amelyet ők találtak – eddig megbújtak kis példányszámú, elveszettnek hitt könyvek, a könyvtárakban porosodó újságok régi számaiban. Ugyancsak revelációszámba megy az illusztrációk nagyobbik része.

A múzeumokból előásott képeken kívül nagyon nagyszámú Fortepan-kép is gazdagítja a könyvet. Talán először mutatkozik meg ilyen mértékben a közösségi képgyűjtés ereje egy minőségi helytörténeti kiadványban. Egy jó lexikonnak köztudomásúan hat dolognak kell megfelelnie. Először is tárgyát merítse ki, tárgyalja a témát teljes körűen, egészen a kézirat lezárásának időpontjáig. Másodsorban forrásait igyekezzen kritikával kezelni, támaszkodjon új, eredeti kutatásokra is, levéltári, illetve sajtóforrásokra. Harmadsorban legyen hozzá megfelelő számú illusztráció – nem mindent lehet szavakban elmondani. Negyedsorban, dolgozza fel tárgyát több szempontból (e lexikon szempontjából értelmezve), az események/intézmények/épületek mellett külön katalogizálja az embereket/ szobrokat. (Ez a munka valóságos katalógusát adja a Liget homályba vesző hőseinek: van köztük városi csősz, léghajós, kertészmérnök, fotográfus, bohóc, fürdőorvos, cirkuszi vállalkozó, hintáslegény, állatkert-igazgató, liliputi embereknek értelmes életet adó színházcsináló – és sokan mások.) Ötödsorban ásson elő olyan dolgokat, amit 19. századi művelődéstörténet „lesüllyedt kultúrjószágnak” nevez. Olyan dolgok ezek, amikről hallottunk szüleinktől, nagyszüleinktől. A név még a miénk, de már nem tudjuk, mit jelent. Ilyen például a vurstli, az Angol Park, az Ős-Budavára, az omnibusz. Hát ezeket a fogalmakat e lexikon kihalássza nekünk a múltból.

8

Hatodsorban: ásson elő egy még az előzőnél is mélyebb réteget, olyan dolgokat, amelyeknek már a neve is elsüllyedt. Ilyen példákban különösen gazdag a Városliget története. Tegyék a kezüket a szívükre, kedves olvasók, tudták Önök eddig, hogy ki volt és mit csinált egy bértolongó, vagy mi volt a cupringerlokál, illetve a szerpentincsata? Könyvek esetén nemcsak azt érdemes mérlegelni, hogy miről beszél, hanem azt is, hogy miről hallgat. A terjedelmet is szem előtt tartva nem foglalkozik a Liget természeti kialakulásával, régebbi és mai természetes élővilágával. Nem tér ki a Ligetet magában foglaló Zugló kialakulására, és nem ismerteti a Liget Projekt pillanatnyilag ismert, és máris nagy változásokon átesett elképzeléseit. A kézirat kézenfekvő lezárásának időpontját úgy lehetne meghatározni: a Liget Projekt első kapavágása. A legutolsó beépített adat 2016 nyarán került a kéziratba, amikor a kozterkep.hu megtudta, miképpen került a Vajdahunyad vára külsejére a titokzatos Lugosi Béla-szobor.

Egy lexikon ideális esetben tartózkodik minden kritikai mellékzöngétől, még olyan nevetséges események leírásakor is, mint például a Vajdahunyad várába tervezett Úttörőpalota előkészületei, vagy a szerencsére soha meg nem valósult ligeti Forma 1-es pálya. A szörnyülködés ezekben az esetekben is az olvasó dolga kell legyen, nem a szerzőké. A Liget, amely távoli, kültelki kirándulási célpontból fokozatosan a város közepére került, Budapestnek páratlan kincse. Fenntartva azt a lehetőséget, hogy mint mindennek, a Ligetnek is többféleképpen lehet jót akarni, érdemes figyelembe venni egy magától értetődő igazságot: „A Liget elsősorban mégis csak egy park.” Minden más csak ezután jöhet.

Ez sugárzik ebből a lexikonból. És a tárgy iránti végtelen szeretet. A Városliget története a könyv megjelenésével egy időben nem áll meg, sőt. Minden eddiginél mozgalmasabb korszak elé nézünk. Csak remélni lehet, hogy e könyvnek idővel lesz még olyan bővített kiadása, ami majd a most előkészületben lévő új fejleményekre is kitér. Ugyanilyen tömören, tényszerűen, higgadtan és szeretettel.

Török András